Igen, mi sírunk mindenért, és mi érezzük úgy néha, nem érdemes élni. Azt hisszük, nem lehet ennél rosszabb, pedig de. Millió ember van, aki sokkal rosszabb helyzetben van nálunk, ők még sem panaszkodnak. Hogy mi ennek az oka? Az, hogy ők nem adják fel, és hisznek a csodákban... Lehet, hogy nekünk is ezt kéne tennünk, és minden jobbra fordulna? Mindenesetre, ezután a videó után átértékeltem magamban sok mindent. Azt gondoljuk, borzalmas dolgok történnek velünk? Igen, ez így van. De van egy rossz hírem. Lesz ennél még sokkal-sokkal rosszabb is. És ha nem élvezzük ki azt a kis időt, amikor jól érezhetjük magunkat...nos, ne csodálkozzunk, hogy sosem leszünk boldogak. Hiszen van egy aranyszabály, amit mindenki tud, de senki sem akar elfogadni. A szomorúság és a kín hosszú folyamat, elnyúlik az idők során. A boldogság? Másodpercnyi öröm, fellángolás, ami hamar kihuny. Épp úgy, mint amikor ha unatkozunk, lassan telik az idő. És amikor jól érezzük magunkat? Egy pillanatnyi mámor az egész...

Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése