boldogság, szomorúság. boldogság, szomorúság.boldogság, szomorúság. boldogság, szomorúság.boldogság, szomorúság. boldogság, szomorúság.boldogság, szomorúság. boldogság, szomorúság.boldogság, szomorúság. boldogság, szomorúság.boldogság, szomorúság. boldogság, szomorúság.
boldogság, szomorúság ?

Nem tudom eldönteni, melyik lenne az érzelmeim helyes definiálása. Egyik pillanatban elbukok, a másikban sikert aratok. Megtudom, hogy szeretnek, majd rájövök hogy mások gyűlölnek. Bókolnak majd önbizalmat tipornak, mosolyognak majd bemutatnak. Most akkor melyik? Sötétség, vagy világosság? Könnycsepp vagy nevetés? Csokoládé vagy spenót? Napsütés vagy vihar? Tudatosság vagy kétségbeesés? Szerelem vagy gyűlölet? Remény vagy szánalom? Igazság vagy hazugság? Kedvesség vagy kegyelem? 

Ez vagy  a karma, vagy csak simán hozom a formámat - esetleg mindkettő. 

- Bevonzottam a rossz gondolatokat, megtörtént az amitől féltem. Hogy mások is átérezhetik a szerettük elvesztését, ilyen hamar.. 

- Ma el kellett volna mennem, segítenem nekik átvészelni azt a napot. Nem tettem... Megfutamodtam a félelmeim elől, és inkább a semmittevésbe menekültem.

- Aztán mégis ott voltam, és felvidítottam mindenkit, amennyire lehetett egy ilyen nap után. Büszke voltam magamra, a hullámvasút felfele ívelt.

- Majd hazajöttem, megtanultam mindent, amit kellett, és elértem az emelkedő tetejét - innen csak a lefele út volt a várható.

- Eszembe jutott, hogy ma kitértem egy beszélgetésből, amit már rég meg kellett volna ejteni. Gyáva voltam, nem akartam hallani az újabb elutasítást.. És a hullámvasút  fénysebességgel zuhant lefele, könnyeimmel kísérve. Ez vagyok én. Sosem javulok meg...
       mint egy eltört bögre, amin a ragasztó nyoma mindig ott lesz