we'll be alright!

Szóval.. változnak az idők.
Új évet írunk, tiszta lappal indíthatott mindenki.. És persze hogy az első adandó alkalommal bemocskoltuk azt a saját piszkunkkal. Kiléptem egy rosszból, és jött a következő bonyodalom mikor már azt hihettem volna hogy minden rendben lesz..
Esetleg még minden jó lehet, vagy jobb amilyenre számítanék. De ez nagyon határozott talán.. Nem merek reményt fűzni semmihez.
Azt hiszem túl vagyok életem eddigi legnagyobb buliján. Persze, hogy a szilveszterről van szó. Messze Debrecentől, barátokkal akik igazán fontosak, mindezt töménytelen kiégéssel keverve. Aki nem volt ott az nem tudhatja, de az év legjobb buliját hagyta ki, mindenki megmondhatja aki ott volt! És ekkor még jobban rávilágítást kaptam arra, hogy a barátok a legfontosabbak, és mindenben számíthatok rájuk - ahogyan fordítva is, természetesen. Össze tehetem a két kezem, hogy ilyen társaságban vagyok. Segítünk egymásnak, titkokat őrzünk, együtt sírunk és nevetünk - vagy sírunk a nevetéstől. Együtt alszunk, iszunk, eszünk.. Együtt létezünk. Mindent megadnék értük, és ezt hétfőn lesz is alkalmam bizonyítani. Sajnos átélik azt amit én egy éve, de mindig ott vagyok velük, és leszek is. Nem hagyom, hogy egy ilyet egyedül végigcsináljanak!