!

Igen, mi sírunk mindenért, és mi érezzük úgy néha, nem érdemes élni. Azt hisszük, nem lehet ennél rosszabb, pedig de. Millió ember van, aki sokkal rosszabb helyzetben van nálunk, ők még sem panaszkodnak. Hogy mi ennek az oka? Az, hogy ők nem adják fel, és hisznek a csodákban... Lehet, hogy nekünk is ezt kéne tennünk, és minden jobbra fordulna? Mindenesetre, ezután a videó után átértékeltem magamban sok mindent. Azt gondoljuk, borzalmas dolgok történnek velünk? Igen, ez így van. De van egy rossz hírem. Lesz ennél még sokkal-sokkal rosszabb is. És ha nem élvezzük ki azt a kis időt, amikor jól érezhetjük magunkat...nos, ne csodálkozzunk, hogy sosem leszünk boldogak. Hiszen van egy aranyszabály, amit mindenki tud, de senki sem akar elfogadni. A szomorúság és a kín hosszú folyamat, elnyúlik az idők során. A boldogság? Másodpercnyi öröm, fellángolás, ami hamar kihuny. Épp úgy, mint amikor ha unatkozunk, lassan telik az idő. És amikor jól érezzük magunkat? Egy pillanatnyi mámor az egész... 

 

patthelyzet

Négy éjszaka alatt négy emberrel álmodtam. Mind a négy elérhetetlen - négy különböző ok miatt. Milyen meglepő, hogy én kavarodom bele ezekbe a szituációkba. Ha puskát tartanának a fejemhez, és választanom kéne, nem tudnám megmondani, ki legyen az.. De sajnos még arról sincs szó, hogy lehetne valakivel valami...

Két régi kapcsolat, és két új. Talán az újabbakba nem is lenne érdemes belekavarodni. Nagyon komoly barátságok szakadnának szét, és valaki rosszul járna mindkettőnél - lehet, hogy egy harmadik személy lenne az éppenséggel. Nem akarok megbántani senkit, visszaszorítok minden vágyat, hátha így megmenthetem a menthetőt...

A két régi.. Elég komoly dilemma. Ha reálisan akarnánk nézni a dolgokat, azt, aki háromszáz kilométerre van tőlem, elfelejthetem. Sőt, már "rég" elfelejtettem, ami azt illeti. Nem volt muszáj így cselekednem, én választottam ezt az utat. Végre, egyszer okos voltam, és az eszemre hallgattam. Megmentettem mindkettőnket a szenvedéstől.

És mi van a negyedik emberrel?

Az abszolút elérhetetlenség - és minél nehezebben kaphatnám meg, annál jobban akarom őt. Olyan, mint egy tiltott gyümölcs. Mindig is az lesz nekem. Ugranék érte rögtön, ha arról lenne szó. Megbocsájtanék neki mindent, elviselném, ha  dobálgatna mint egy rongyot. Mindent... Ami elképzelhető az emberi agynak, mindent...

De mindez hiába. Mindegyikőjük hiába... Hiába beszélnek velem nap mint nap, hiába néznek rám vágyakozóan. Nem jutunk soha, sehova. Vagy ha mégis, akkor megint én vagyok az az ember, akit kihasználnak. Pedig én úgy tudnék szeretni!

january

Új hagyományt indítok...Ahogyan Serena ecsetelgeti Blairnek, a hagyománynak a lényege, hogy régóta vannak... Blairnek mégis igaza volt. Minden hagyományt el kell kezdeni egyszer! :}
 Minden hónap inspiráló számai. Legalább meg tudom különböztetni őket, ha meghallom.



Január depressziós száma:



Január partulós száma:




Január valakire emlékeztető száma:

2009.01.24.

Ma van két éve, hogy megismertelek. Hihetetlenül repül az idő. Két év, mégis kristálytisztán vissza tudok emlékezni arra a napra. A kifogásainkra, a mosolyodra, a kedvességedre és az őszinteségedre. Olyan embert ismertem meg azon a napon, amilyen nem terem minden fán. Kevés van belőled, meg kell téged becsülni. Persze, senki sem tökéletes... Te sem vagy az, én mégis mindent megbocsájtottam neked. Egy bökkenő volt csak köztünk, a távolság. Azt hittük, legyőzzük, de naivak voltunk. Túl hamar feladtuk, majd mikor újra akartuk kezdeni, már mindketten gyökeresen megváltoztunk. Senki sem volt már ugyanaz az ember. Te egyetemre mentél, velem tragédia történt. Nem fogjuk megérteni már soha egymást... Bár tiszteletre méltó, hogy újra megpróbáltunk, elestünk... 

Hazugságokra építettük a tiszta lapunkat, nem néztük semmibe a másikat idővel. Akartuk egymást - túlságosan is. Itt rontottuk el. Talán, ha egy nap nem szakadt volna meg a kapcsolat, ma már együtt lennénk, távolság nélkül. Talán nem történt volna velem tragédia, te pedig nem az egyetem miatt változtál volna meg, hanem miattam. 

Minden máshogyan lett volna, más emberek lettünk volna... De ez a sors, így akarták fent a végzetet. 

A mai napon pedig, amikor reggel felkeltem és rájöttem, hanyadika is van, rád gondoltam. Aztán eszembe jutott, hogy veled álmodtam. Azt, hogy ismét írtál nekem, bevallottad, hogy nem bírod nélkülem... Mosoly került arcomra egy pillanatra, aztán feleszméltem, hogy neked mással van életed, nélkülem. Hogy nem hiába nem beszélünk már lassan fél éve. Mindketten elrontottuk, te továbbléptél mással, én pedig továbbléptem más fájdalommal. 

Írnék neked, de nem fogok. Miattad és miattam is. Tovább léptünk, de sokat fogsz jelenteni nekem mindig is. Csak azt remélem, hogy te is tudod, milyen nap van ma! :)

human being

Az ember. Kis szó, nagy jelentéssel. Mindenkinek más jut az eszébe róla, mégis mindegyik ugyanazokat a dolgokat produkálja.
Tartózkodási hely: Bárhol, csak a fajtásaival együtt legyenek.
Táplálkozás: Más emberek magánügyei. 
Hobbi: Áskálódás.
Mindenki ilyen. Abból nyernek az emberek örömöt, hogy mást szétcsúszva látják. Csúnyán néznek a többiekre olyan dolgokért, amikben nem is biztosak, miközben rájuk is ugyanolyan rondán lehetne nézni - csak vannak, akik nem teszik meg. 
Hallanak egy foszlányt az udvaron vagy egy helyen ülve, és máris megörülnek. Pár információval lettek gazdagabbak, amik lehet, hogy nem is igazak. De miért is számítana az? Másokat beszélnek ki, hogy a saját problémájukkal addig se foglalkozzanak. Tönkretesznek életeket poénból és jót nevetnek mások kárán. 
Ha most azt gondolod, te nem ilyen vagy, szégyelld el magad és gondold újra. Hányszor néztél flegmán akár ismerősre, akár ismeretlenre csak úgy? Hány alkalommal mentél oda a barátodhoz azzal a kezdéssel, hogy: "Képzeld..!" vagy "Hallottad..?" Hányszor nézted a mocskos facebook adatlapját valakinek csak azért, hogy megnézd kivel van kapcsolatban, aztán pedig kiröhögd azt? 
Mindenki a saját biztonságát akarja megteremteni, mindenkinek saját maga az első. Nem foglalkozva olyan következményekkel, amik mással történhetnek. 
Ez nem állati ösztön, ez emberi hulladék. Milliószor jobbak nálunk az állatok. Talán azért, mert ők nem beszélnek. Ezerszer könnyebb az életük, nem fáj a foguk más örömére, nem eszi meg őket a zöld szemű szörny belülről.
Ezek vagyunk mi, emberek. Lehetnénk intelligensek, bátrak és nagylelkűek. Ezeket a lehetőségeket eldobtuk magunktól, és a rossz irányba haladunk évszázadok óta. Minél okosabbak lehetnénk, annál primitívebbek leszünk. És te sem vagy kivétel, én sem vagyok, senki sem lesz... 
A  legborzasztóbb dolog az egészben pedig az, hogy mikor te próbálnál a jó útra térni, mindig lesz valaki undorító ember a közelben, aki megakadályozza azt...

it's my year!

Be van táblázva az elkövetkezendő hat hónapom. Unalmamban hajtogatom a napokat a naptárban, nézem, mik vannak oda írva, és mosolyt észlelek arcomon. Olyan jó tudni, hogy ennyi szép emlékem lesz ebben az évben - ami azt illeti, már volt, pedig még január sem múlt el!

  

2010. december 31 - 2011. január 02 : Cserépváralja
 2011. január 08 : Kutyaól - Ladies' night
 2011. január 12 : Kutyaól - Random Félévzáró Party
 2011. január 15 : X-faktor koncert, Főnix csarnok
 2011. január 22 : "Igyunk,hogy nyertek-vagy nem az fmg röpisei"buli!
 2011. február 04 - 2011. február 06 : Dori szalagavató, Szeged
 2011. február 11 : Kiscsillag koncert, Lovarda
 2011. február 12 : Otthoni beülős, iszogatós este
 2011. február 18 : Kutyaól
 2011. február 26 : Edike névnapja
 2011. március 05 : 2Joints koncert, Csapókert
 2011. március 12 : Punki szülinap
 2011. március 21 - 2011. március 26 : Fazekas-hét,Pindzsuka szülinap
 2011. április 23 : Az én drága szülinapom ünneplése
 2011. június 22 - 2011. június 26 : Cserépváralja!
 2011. június 29 - 2011. július 02 : VOLT fesztivál
 2011. július 13 - 2011. július 16 : Hegyalja fesztivál
 2011. július 20 - 2011. július 24 : Campus fesztivál
 2011. augusztus 01 - 2011. augusztus 06 - Tanya fesztivál









                     Picit várom... És ez még nem a végleges kiadás!  :}
         
         

boldogság, szomorúság. boldogság, szomorúság.boldogság, szomorúság. boldogság, szomorúság.boldogság, szomorúság. boldogság, szomorúság.boldogság, szomorúság. boldogság, szomorúság.boldogság, szomorúság. boldogság, szomorúság.boldogság, szomorúság. boldogság, szomorúság.
boldogság, szomorúság ?

Nem tudom eldönteni, melyik lenne az érzelmeim helyes definiálása. Egyik pillanatban elbukok, a másikban sikert aratok. Megtudom, hogy szeretnek, majd rájövök hogy mások gyűlölnek. Bókolnak majd önbizalmat tipornak, mosolyognak majd bemutatnak. Most akkor melyik? Sötétség, vagy világosság? Könnycsepp vagy nevetés? Csokoládé vagy spenót? Napsütés vagy vihar? Tudatosság vagy kétségbeesés? Szerelem vagy gyűlölet? Remény vagy szánalom? Igazság vagy hazugság? Kedvesség vagy kegyelem? 

Ez vagy  a karma, vagy csak simán hozom a formámat - esetleg mindkettő. 

- Bevonzottam a rossz gondolatokat, megtörtént az amitől féltem. Hogy mások is átérezhetik a szerettük elvesztését, ilyen hamar.. 

- Ma el kellett volna mennem, segítenem nekik átvészelni azt a napot. Nem tettem... Megfutamodtam a félelmeim elől, és inkább a semmittevésbe menekültem.

- Aztán mégis ott voltam, és felvidítottam mindenkit, amennyire lehetett egy ilyen nap után. Büszke voltam magamra, a hullámvasút felfele ívelt.

- Majd hazajöttem, megtanultam mindent, amit kellett, és elértem az emelkedő tetejét - innen csak a lefele út volt a várható.

- Eszembe jutott, hogy ma kitértem egy beszélgetésből, amit már rég meg kellett volna ejteni. Gyáva voltam, nem akartam hallani az újabb elutasítást.. És a hullámvasút  fénysebességgel zuhant lefele, könnyeimmel kísérve. Ez vagyok én. Sosem javulok meg...
       mint egy eltört bögre, amin a ragasztó nyoma mindig ott lesz

help!!

Nem tudom eldönteni, mit érzek most.. Még azt se tudom kiválasztani, milyen fajta zenét hallgassak. Van valaki, aki tudna nekem válaszolni? Érezte már azt valaki, hogy... nos, nem is lehet szavakba önteni. Félek, de időnként nem érdekel. Kíváncsi vagyok, de néha inkább meg se hallanám amit mondani fog. Félek elmenni holnap egy helyre, mégis olyan bátornak érzem magam, hogy azt hiszem nem fogok félni. Mi van, ha mégse kéne megtennem holnap azt, amit? Mi van, ha messziről kerülnöm kéne a helyet, nehogy felszakadjanak a sebek, de én az elhamarkodott döntéseimmel nekivágok? Ott lesznek a barátaim, tudom.. De akkor is félek. Vagy mégsem? Kínoz ez a megfejthetetlen talán!
Azon is gondolkodom, hogy letörlöm magam innen. Vagy nem kéne? Egy pontot vagy egy betűt bökj már megjegyzésbe, ha szerinted nem kéne.. Mert én már nem tudok semmit.

2011.01.06.

szomorúság, kétségbeesés, fájdalom, pofára esés, gyomorgörcs.

 ez jellemezte a mai napomat. azt hiszem, minden kiderülhet ebből. ez még a szilveszter utószele.. vagy talán a holnap este lesz az. lehet, ez még csak vihar előtti csend a többihez képest.. annyira nem is érzem szarul magam, mint amennyire kéne. hála neki elfelejtettem egy embert. hála neki most ideges lehetek egy jó ideig.. hála nekünk jó nagy galibát csináltunk. pont rá nem számítottam volna.. főleg nem arra, hogy én tovább gondolom a dolgokat. azt hiszem, nem erre szokta mondani gombi, hogy "jól vagyok, igen jól vagyok, kérhetsz bármit béééjbii" ! hát igen, ez nem az a fejezet az életemből. új lappal akartam kezdeni a 2011-et, de rögtön elrontottam, pedig még alig léptük át az éjfélt akkor. pozitívabb is akartam lenni, mégis még a 100 legpesszimistább ember közé sorolhatom magam - amit ma jól a fejemhez is vágtak. kedvesebb is akartam lenni pár emberrel, de egyszerűen olyan mértékben kihozzák belőlem az undorodást, hogy nem tehetek arról ha flegma vagyok... több időt akartam fordítani a barátaimra, még is néhány fontos embert éppen elveszítek. csak egy kis nyugalmat akartam, még is olyan ideges vagyok/leszek még pár napig, hogy szinte mindig sírva fekszem le. de ezek ellenére akkor is más valami.. valamit biztos, hogy jól csináltam (vagy csak simán másképp) mert máshogy érzek mint egy éve, másképp állok a dolgokhoz. lehet hogy ez az első lépés a fény felé.. hiszen nem akarhatok minden jót egyszerre, nem igaz?!csak olyan nehéz.. te meg tudnád állni, hogy csak egy kívánságodat teljesítse a dzsinn, mikor hármat is kívánhatnál?..

we'll be alright!

Szóval.. változnak az idők.
Új évet írunk, tiszta lappal indíthatott mindenki.. És persze hogy az első adandó alkalommal bemocskoltuk azt a saját piszkunkkal. Kiléptem egy rosszból, és jött a következő bonyodalom mikor már azt hihettem volna hogy minden rendben lesz..
Esetleg még minden jó lehet, vagy jobb amilyenre számítanék. De ez nagyon határozott talán.. Nem merek reményt fűzni semmihez.
Azt hiszem túl vagyok életem eddigi legnagyobb buliján. Persze, hogy a szilveszterről van szó. Messze Debrecentől, barátokkal akik igazán fontosak, mindezt töménytelen kiégéssel keverve. Aki nem volt ott az nem tudhatja, de az év legjobb buliját hagyta ki, mindenki megmondhatja aki ott volt! És ekkor még jobban rávilágítást kaptam arra, hogy a barátok a legfontosabbak, és mindenben számíthatok rájuk - ahogyan fordítva is, természetesen. Össze tehetem a két kezem, hogy ilyen társaságban vagyok. Segítünk egymásnak, titkokat őrzünk, együtt sírunk és nevetünk - vagy sírunk a nevetéstől. Együtt alszunk, iszunk, eszünk.. Együtt létezünk. Mindent megadnék értük, és ezt hétfőn lesz is alkalmam bizonyítani. Sajnos átélik azt amit én egy éve, de mindig ott vagyok velük, és leszek is. Nem hagyom, hogy egy ilyet egyedül végigcsináljanak!