goodbye 2010

Ez az év egyértelműen a változás éve volt. Kimászás a sötétségből, újrakezdés, tiszta lap, saját magam felépítése. 
Sikerült? Azt majd más megmondhatja.. Én úgy érzem, igen.
Volt ebben az évben minden:
Egy újabb barátnő megtalálása, egy régi elvesztése.
Egy reménytelen szerelem otthagyása, és kitörlése.
Egy tökéletes nyár, egy tökéletes románc.
Egy örök barát, a kutyám gyászolása, és a fájdalom elnyomása. 
Érzéketlennek tettetés, majd az érzelmek feltörése.
Csalódás és sírás, nevetés és boldogság.
Utazások, nyaralások, bulik és táncok.
A suli vége és a suli kezdete.
A Harry Potter utolsó része, és a Grace klinika folyamatos nézése.
Álom luxuskivitelben, Chuck Bass, Mclaren's és semmi elkötelezettség.
Szülinapi igazoltatások, kerítőnő szerep, nevetséges rosszullétek.
Egy emlékezetes osztálykirándulás, és egy őrületes nyárzáró parti.

Szalagtűző és bonyodalmak, cserediákok és könyörtelen kínzások.
Szomorú esték és még szomorúbb nappalok, majd egy barát hívása és vígasztalása.
Fesztiválok, veszekedések, locsolkodás és meleg.
Külsőleg és belsőleg óriási változások, felnövés.
De ami a legfontosabb: fokozatos felépülés, amikor már ha kérdezik "Hogy vagy?" igazat mondok azzal hogy jól, és őszintén nevetek. Ez a legfontosabb, nem igaz? Igazán remélem, hogy ennél már csak jobb lehet. Tudom, hogy néha minden rossz feljön, és olyankor semmi jót sem tudok értékelni. Sok dolog nagyon fáj még, de ismerem magam és ilyenkor ösztönösen taszítom a jó gondolatát.
Egy újévi fogadalom a sok közül: pozitív gondolkodás! 
Eddig a negatív nem jött be, sokat nem veszíthetek.
Tényleg jól akarom érezni magam!

merry christmas..

A mai napon kicsit úgy éreztem magam, mint Serena hálaadáskor. Csak arra nem emlékszem, hogy neki volt-e akkor problémája..
Amennyire erőlködtem, hogy tökéletes legyen ez a nap, olyan borzalmas lett.
Ordibálásra ébredtem, bal lábbal keltem fel. Apa megkérdezte, segítek-e díszíteni a fát, és én leordítottam. Egész délelőtt flegma voltam mindenkivel, pedig tudtam hogy legalább most kedvesnek kéne lennem. 
Délben megittam az első felesemet, koccintásképpen. Aztán megérkezett a többi vendég, elecsetelgették, hogy a temetőből jöttek, és minden erőlködésem hirtelen a ködbe veszett. Megittam még egy felest, majd még egyet, és még egyet...
Akárhányszor ránéztem Peti testvérére, mindig ő jutott az eszembe. Aztán ő bunkó lett, és a hányinger kerülgetett. Bementem a fürdőszobába, és próbáltam visszaszámolni tíztől. Egy könnycsepp ekkor már kicsordult, de muszáj volt visszafojtanom  a dühömet.
Amikor hazaértünk, ismét ittam egy pohárral. Kibontottuk az ajándékokat, és anyát úgy megbántottam, ahogyan még soha.
Vissza akartam fojtani azt, hogy nem tetszik amit kaptam, de nem tudtam. Elkezdtem sírni (mint egy kisgyerek...) és bemenekültem a szobámba. Belenéztem a tükörbe, majd összecsuklottam és a falnak támaszkodva sírtam egy órán át. Nem tudtam tökéletesre formálni ezt a karácsonyt, ugyanolyan rossz volt mint a tavalyi.
Ennek örömére egész este bort ittam  és konyakot, és a falnak dőlve sírtam. 
Remélem másnak is jól telt a szent este!

christmas lights.

Ismét karácsony, ismét az év vége.
Ilyenkor minden emberben sok kérdés merül fel.
Mennyire telt sikeresen ez az évem? Mennyi mindent tudtam elérni? Hányan szerettek meg, és hányan lettünk ellenségek?
Miért telik el ilyen gyorsan az idő, mit vegyek karácsonyra?
Miért van ilyen hideg, miért állnak annyian a sorban?
Miért öregszem ilyen gyorsan? Miért kell egyszer mindennek vége lennie?
Nekem a legfontosabb, hogy milyen volt ez az évem. Van hasonlítási alapom, és meg kell hogy mondjam, a tavalyihoz képest tökéletes volt. Szóval egy piros pont ennek az évnek. 
Remélem a következőnek már kettő fog járni. Szép fokozatos felépülés. Juhuuuu.

who is she?

Mivé lettem? Hova jutottam úgy, hogy észre sem vettem? Miért telt ennyi időbe, hogy rájöjjek mi folyik itt valójában?
Egy este kellett hozzá, ahol az alkohol volt a fő célpontja mindenkinek, és a férfi-női vonzódás mindenkinél meglett - persze, hogy nálam nem.
Olyanért sírtam amit józanon nem is gondoltam volna. Olyan bajok törtek fel, amibe nem is gondoltam volna bele. Azt se tudom mit keresek én itt, vagy hogy kinek a testében vagyok. Ki az az ember, akit minden reggel látok a tükörbe nézve? Mert nem én, az biztos...
Azt hittem felépültem, és kiléptem teljesen a fájdalomból. Bár ha jobban belegondolok, ezt is tettem. Csak ott maradt vele a régi énem is egyben. 
Annyira nem érzem magamat jól a bőrömben. Annyira csúnyának, jelentéktelennek, önbizalom hiányos senkinek érzem magam. Az ellentettjének annak, aki voltam.
Körbenézek, és látom hogy olyan emberekkel beszélek, akikkel régen szóba sem álltam volna. Olyanokat teszek meg, amit régen elítéltem. Olyanokat hanyagolok el, akik a legtöbbet jelentenek nekem. És olyanok után sírok, akiket régen emberszámba sem vettem volna. Sebezhetővé váltam és ezt sokan kihasználják. Azt hiszik az én idegeim kötélből vannak, én mindig jól vagyok és nem tettetem ha mosolygok..
Lehet hogy eddig én is azt hittem, de a szombat este ráébresztett arra hogy én ügyesen - és hihetetlennek tűnően, de elnyomtam az igazságot. Most nem tudok ezzel a dologgal mit kezdeni. Amint elmúlt az egyik, jön a másik és annyi szusszanásnyi időt sem hagynak a kettő között, hogy kicsit élvezhessem a napjaimat. Ha csak egy darabkáját.. egy minimálisat visszakaphatnám annak, aki voltam... Ha csak egy pillanatra is olyan boldog lennék mint akkor...
De nem kívánhatok nagy és teljesíthetetlen dolgokat.
Először meg kell tudnom ki az, aki visszamosolyog rám a tükörből és elüldözni.
Hogy újra megválogassam a barátaimat és ne bízzak meg rögtön bennük.
Hogy időt szenteljek azoknak akik végig velem voltak, és megérdemelnék.
Hogy ne foglalkozzak olyannal, akit emberszámba se kéne vennem, mivel ő sem vesz engem annak.
Ez a régi én..
A mostani? Valami ócska kínai másolat, amire csak most jöttem rá. Csak azt nem tudom mi tartott ennyi ideig...

Remélni..

Olyan sok mindent lehet remélni az élettől. Minden a reményről szól. Gondolj csak bele. Szerinted csak te vagy az aki ezt olvasva elgondolkodik azon, mennyi minden lehet hogy úgy történik ahogy akarjuk? A lehet nagyon erős szó. Nem hiába feltételes mód. Túl sokat hiszünk és nem akarjuk a dolgokat reálisan látni. Itt a baj mindenkiben. És most ne mond hogy benned nem... Mert te is szoktál reménykedni, mindenki szokott. Nem a népbetegségnek nyilvánított alkoholizmussal van a baj. Azzal van a baj, hogy ők reménykedtek minden egyes felesük után, hogy az lesz az utolsójuk. Bejött? Nem...
Felesleges azért reménykedni hogy egyszer majd minden jóra fordul. Az élet abból áll hogy a rossz dolgokat feltudjuk dolgozni és a jókkal kiegyenlíteni. Minden mézes-mázos lenne ha csak pozitív dolgok történnének...
Felesleges azt hinni hogy eljön majd a nagy ő. Pont ezért nem fog soha jönni mert várjuk és reménykedünk. 
Reménykedünk abban hogy időben felkelünk - de nem állítjuk be az ébresztőt.
Reménykedünk abban hogy nem lesz hideg kint - ezért nem öltözünk fel rendesen és megfázunk.
Reménykedünk abban hogy beérünk időben az iskolába vagy a munkahelyekre - ezért nem sietünk és elkésünk.
Reménykedünk abban hogy jó délelőttünk lesz - ezért váratlanul ér minket a rossz és sírunk miatta.
Reménykedünk abban hogy  a délutánunk nyugodt lesz - ezért mindent a sors kezére hagyunk és végül a ránk szakad az összes feladat.
Reménykedünk hogy nem kell sokat tanulni másnapra - de minden második órán dolgozat lesz.
Reménykedünk hogy hozzánk szól az illető - viszont észre sem vesz minket.
Reménykedünk hogy a hétvégi buliban végre lesz esély - de ő mással lesz, mi pedig leisszuk magunkat.
Reménykedünk hogy nem kop ki a tollunk dolgozatírás közben - és az utolsó bekezdésnél fog kifogyni. 
Reménykedünk hogy nem fogunk veszekedni a szüleinkkel - de akkora a nyomás és a próbálkozás, hogy egymáson vezetjük le.
Reménykedünk hogy nem megyünk ki a vonalból amikor kört rajzolunk - de valaki meglök és elrontjuk.
Reménykedünk hogy vékonyabbak leszünk ha kevesebbet eszünk - de csak magunkat gyengítjük le.
Reménykedünk hogy beleférünk egy régi nadrágunkba - de azt sosem fogjuk tudni még egyszer felvenni.  
Reménykedünk hogy az emberek nem utálnak minket - mégis mindenki a hátunk mögött pletykál.
Reménykedünk hogy a postás meghozta a várva várt levelet - de félre lett címezve.
Reménykedünk hogy feljön msnre - de sajnos sosem látjuk őt ott többé.
Reménykedünk hogy elfelejtjük az együtt töltött időt vele - de annyira jó volt az az időszak, hogy nem megy ki a fejünkből.
Reménykedünk hogy egyszer eltudunk látogatni hozzá - mégis oly gyengék vagyunk, hogy nem visz rá a lélek.
Reménykedünk hogy egyszer megbocsájtanak - de sosem fognak.
Reménykedünk abban hogy a zuhanyzás majd felpezsdít minket - de elcsúszunk a padlón és beverjük a fejünket.
Reménykedünk abban hogy hamar elalszunk és kipihentek leszünk - de egész éjjel forgolódunk majd és csak gondolkodunk.
De ha már gondolkodunk, reméljük nem a rosszon fogunk és nem fogunk sírni - és mivel erre gondoltunk, elkezdünk sírni. 
Végezetül reménykedünk abban, hogy a holnapi nap majd jobb lesz... Túl nagyok lesznek az elvárásaink, ezért egyre rosszabb lesz minden.
Te egy nap hányszor szoktál hinni és remélni? Egyik sem ér semmit, gondolj csak bele... Nem itt tartanánk már akkor.

_

I stayed in the darkness with you.

Én bíztam benned. Akár a lelkemet is neked adtam volna, hogy velem legyél. De te eldobtál, be a sötétségbe, magamra hagyva. Most mi lesz? Tudod... Én nem az a fajta lány vagyok, aki nem bírja ezt elviselni. Én büszkén vagyok itt, vállalom hogy ilyen az életem. Sötét... Sötét, tele kínnal és fájdalommal, amiben te közbejátszottál. De te erről nem tehetsz, te a világosságot választottad, mint a legtöbben. Én ezt megértem, ezért sem akarlak magammal húzni. A boldogság jó dolog - nekem is az lenne, de nem tudok szabadulni. Viszont ha egyszer eljön az a pillanat, hogy én szabadulhatnék, de téged elragad, én ott maradok veled. Ha azt mondod nekem, segítsek rajtad, maradjak a sötétségben mert félsz, én ott leszek és ketten együtt elérjük újra a napfényt. Vagy nem... Vagy csak az egész még sötétebb lesz, amiatt, hogy együtt vagyunk.. Nem hiába van az most, ami. Nem hiába vagy te a fény én pedig a homály. Minden okkal történik... Ha beleszólunk, a világ összedől.
Azért néha mégis jó lenne, ha egy kis időre összedőlne...