Felesleges azért reménykedni hogy egyszer majd minden jóra fordul. Az élet abból áll hogy a rossz dolgokat feltudjuk dolgozni és a jókkal kiegyenlíteni. Minden mézes-mázos lenne ha csak pozitív dolgok történnének...
Felesleges azt hinni hogy eljön majd a nagy ő. Pont ezért nem fog soha jönni mert várjuk és reménykedünk.

Reménykedünk abban hogy nem lesz hideg kint - ezért nem öltözünk fel rendesen és megfázunk.
Reménykedünk abban hogy beérünk időben az iskolába vagy a munkahelyekre - ezért nem sietünk és elkésünk.
Reménykedünk abban hogy jó délelőttünk lesz - ezért váratlanul ér minket a rossz és sírunk miatta.
Reménykedünk abban hogy a délutánunk nyugodt lesz - ezért mindent a sors kezére hagyunk és végül a ránk szakad az összes feladat.
Reménykedünk hogy nem kell sokat tanulni másnapra - de minden második órán dolgozat lesz.
Reménykedünk hogy hozzánk szól az illető - viszont észre sem vesz minket.
Reménykedünk hogy a hétvégi buliban végre lesz esély - de ő mással lesz, mi pedig leisszuk magunkat.
Reménykedünk hogy nem kop ki a tollunk dolgozatírás közben - és az utolsó bekezdésnél fog kifogyni.
Reménykedünk hogy nem fogunk veszekedni a szüleinkkel - de akkora a nyomás és a próbálkozás, hogy egymáson vezetjük le.
Reménykedünk hogy nem megyünk ki a vonalból amikor kört rajzolunk - de valaki meglök és elrontjuk.
Reménykedünk hogy vékonyabbak leszünk ha kevesebbet eszünk - de csak magunkat gyengítjük le.
Reménykedünk hogy beleférünk egy régi nadrágunkba - de azt sosem fogjuk tudni még egyszer felvenni.
Reménykedünk hogy az emberek nem utálnak minket - mégis mindenki a hátunk mögött pletykál.
Reménykedünk hogy a postás meghozta a várva várt levelet - de félre lett címezve.
Reménykedünk hogy feljön msnre - de sajnos sosem látjuk őt ott többé.
Reménykedünk hogy elfelejtjük az együtt töltött időt vele - de annyira jó volt az az időszak, hogy nem megy ki a fejünkből.
Reménykedünk hogy egyszer eltudunk látogatni hozzá - mégis oly gyengék vagyunk, hogy nem visz rá a lélek.
Reménykedünk hogy egyszer megbocsájtanak - de sosem fognak.
Reménykedünk abban hogy a zuhanyzás majd felpezsdít minket - de elcsúszunk a padlón és beverjük a fejünket.
Reménykedünk abban hogy hamar elalszunk és kipihentek leszünk - de egész éjjel forgolódunk majd és csak gondolkodunk.
De ha már gondolkodunk, reméljük nem a rosszon fogunk és nem fogunk sírni - és mivel erre gondoltunk, elkezdünk sírni.
Végezetül reménykedünk abban, hogy a holnapi nap majd jobb lesz... Túl nagyok lesznek az elvárásaink, ezért egyre rosszabb lesz minden.
Te egy nap hányszor szoktál hinni és remélni? Egyik sem ér semmit, gondolj csak bele... Nem itt tartanánk már akkor.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése