Talán ha jövőre azt mondják, új év, tiszta lap, elhiszem. Most? Folytatódik az, ami eddig volt. Mérges vagyok mindenkire és mindenre. Mérges vagyok azért, amiket tettek, amiért elhagytak, amit tettem magammal és ahogyan viselkedek.
Gondolkodom, létezem, vagyok. Még sem érzem jól magam. Elkeseredettséget, magányt, fájdalmat érzek. Azt érzem, átvertek...megint. Többször is. Otthagytak, eltiportak, megbántottak, kihasználtak, játszottak velem. Megint én vagyok az, akinek nem jött össze, megint én vagyok egyedül, megint én sírok minden nap. Mindig én vagyok az, akinek rossz... Mindig.
Hiába mosolygok, ha kell, hiába beszélgetek vidáman, ha a szituáció megkívánja, hiába mutatom azt, nem érdekel valaki. Fáj. Nagyon.. Annyira, hogy azt elmondani nem lehet. Reménytelen...