Van, akinek elveszett a macskája, de kárpótlásul később kapott egy kutyát. Van, akit elhagyta a nagy szerelme, de később megtalálta az igazi. Van, aki beütötte a kis lábujját, de később talált egy tíz ezrest az utcán. Én is szeretnék az az ember lenni.
Helyettük én vagyok az, aki elviszi a balhét. Én vagyok az, akinek meghalt a szerelme, akit négy év szeretet után valaki szó nélkül ott hagyott, aki mindenkinek tanácsot ad, de nem hallgatják meg, akinek sosincs barátja, aki egyedül sír az ágyában, akinek semmi sincs rendben otthon, akit kihasználtak. És sajnos nem kaptam viszonzásul semmi jót. Ahelyett, hogy élvezném az életet, most itthon ülök és sírok, mert ma van két éve...
Nem értem a karmát. Tényleg nem.
