hétfő, július 18, 2011

Megvilágosodtam. Ami eddig nem volt tiszta, azt most realizáltam. Amiben kételkedtem eddig, az eldőlt. Amitől féltem, az elmúlt, és amiben nem hittem, az valóságos lett. Csak egy újabb kiborulás kellett hozzá, ennyire egyszerű. Néha nem gondolnánk, mi minden van az orrunk előtt...Csak egy kis lépés hiányzik ahhoz, hogy meglássuk.
Rájöttem, hogy senki sem tökéletes. Az sem, akit annak hiszek. Felesleges féltékenynek lenni, hiszen lehet, hogy van valami a másikban, ami bennünk nincs...de ez fordítva is igaz. Megtanultam, hogyan legyen önbizalmam, és kellemes csalódást okoztam magamnak ezzel. Amikor nem hittem magamban, nem sikerült semmi. Most fordult a kocka, és sikerrel jártam. 
Akik eddig bunkónak és arrogánsnak mutatták magukat, kiderült, hogy kellemes és jószívű emberek. Akikről azt hittük volna, hogy a barátaink, cserben hagytak minket, mikor védelemre lett volna szükségünk.
Aztán rájöttem, mennyire utálom azokat, akik nyalják a másikat, csak hogy figyelemhez jussanak. Kihasználnak embereket, hogy bekerüljenek egy társaságba... Felhasználják egy gyenge pillanatát valakinek, hogy elmondjon olyan titkokat, amiket nem kéne. Áskálódnak, pletykálnak, ujjal mutogatnak sokan a másikra... Mondhatnám, hogy nekik nincs magánéletük, de az nem lenne igaz. Mindenkinek van. Csak ők valahogy úgy alakítják a sajátjukat, hogy az másokról szóljon. Szerencsésnek érzem magam, hogy én nem ilyen vagyok. Hogy nekem vannak saját titkaim, hibáim, fájdalmaim és van örömöm. Van magánéletem, amibe már sok ember belefúrta az orrát, mégis vannak dolgok, amiket senki sem tud... Sosem fognak tudni. Nem csak rossz emlékek - rengeteg jó is. Olyan dolgok, amiket más nem értene meg, nem tudna értékelni. Ez van, ha sok mindent él át az ember 17 év alatt - megtanulja a legfontosabb dolgokat titokban tartani. Nekem nem az a legfontosabb, hogy ki kivel feküdt le, vagy hogy mit pletykálnak rólam. Vannak ennél komolyabb dolgok is. Ezekhez egyszerűen fel kell nőni. Sok sikert kívánok mindenkinek, aki életcélnak érezte azt, hogy akár a mások, akár az én magánéletembe befurakodjon. Nem fog sikerülni. Főleg azért nem, mert most jól érzem magam. Nem ronthat el senki semmit, mert el se tudnák képzelni, mennyire magas a fájdalomtűrő küszöböm.

kiráz a hideg, hát még mikor ott volt 50 méterre tőlem_

hétfő, július 11, 2011

emberek'állatok

szerda, július 06, 2011

VOLT fesztivál, 2011. 
Igen, jó volt. Már ha érteni lehet a poént. Eldobtam az agyam, kizártam mindent, elhagytam Debrecent, egy külön világba csöppentem arra a hat napra. Olyan világba, ahol mindenki kedves, ahol András bácsi borospincéjében fröccsöt iszogattunk, ahol 450 volt egy korsó sör, ahol a szél elfújta a sátrakat, ahol a closer to the edge-re sírtunk. Minden olyan tökéletes VOLT.
Aztán persze, hogy hazajöttem... Mocskosak az emberek. Sosem lehet elég nagyot csalódni. Rendben, bevallom, én is szoktam beszélni másokról, ha úgy hozza a helyzet. De ők? Nem csodálkoznék, ha nem ennének semmit, hiszen abból táplálkoznak, amit hallanak. Undorító, alja nép. Igen, rájuk gondolok. Életem egyik legnagyobb hibája volt, hogy találkoztam velük.