may.

Május depressziós száma:





Május partulós száma:





Május valakire emlékeztető száma:

back to the happiness

Változnak az idők, hihetetlen sebességgel. A sors 180 fokos fordulatot vett, és úgy gondolta, kijár nekem egy kis boldogság. Ezek szerint megérte kívánni minden egyes alkalommal, amikor lehetett. Megérte elfújni a szülinapi gyertyát, letörölni a könnyeket a legnagyobb fájdalmam közepette, remélni, könyörögni, várni... Lehet, hogy sokat vártam, de úgy érzem, ezért megérte. Bár még semmi sem biztos, érzem, hogy változom. Lecseréltem a rá emlékeztető csengőhangot, nem gondolkodok másokon, csak az új talán-on. Ha minden jól megy, pár alkalom, és nagyon boldog leszek - már rám férne, úgy érzem. Ő visszahozhatna a sötétségből, visszaadhatná az életet nekem. 

Várlak, kedves. A tiéd vagyok!

minden okkal történik

- mondják a bölcs emberek. Az is megeshet, hogy igazuk van. Mi van, ha tényleg mindennek oka van? Mi van akkor, ha minden történés mögött egy logikus magyarázat áll, ami a jövőbeli dolgainkat alakítja? 
Talán nálam is azért történnek ilyen dolgok, mert még jelenteni fognak valamit a jövőben. 
Ha két éve nem döntöttem volna úgy, hogy nem akarok spanyolt tanulni, káosz lett volna az életem. S most, hogy osztályt váltottam, olyan barátokkal vagyok körülvéve, akik nem sok mindenkinek adatnak meg. 
Talán, ha nem ismerkedtem volna meg egy vidéki ismerősömmel, akkor sok élménnyel szegényebb lennék, és nem ugyanaz lennék, aki most.
Ha nem történt volna a tragédia az életemben, most egy megfontolatlan, eszeveszett, gyerekes lány lennék, aki nem vesz komolyan semmit.
Ha nem találkoztam volna vele azon a bulin, akkor megeshet, hogy a nevemet se tudná az a bizonyos ember és nem szenvednék miatta ennyit. De így, hogy szenvedtem, másokkal tereltem a gondolataimat. Ha nem lett volna ott más, amikor szükségem volt rá, talán már belebetegedtem volna a tudatba, hogy nem lehet az enyém. Ha egy ember, egy adott pillanatban nem ül le velem beszélgetni, minden máshogy történik. Így van ezzel mindenki. Ha ma reggel más időben keltünk volna, más lenne a hangulatunk, ami sok mindent befolyásolhat.Talán, ha ma valaki nem szaladt volna le a boltba tejért, nem találkozott volna a nagy Ő-vel. Ha ma nem esett volna be a szekrény mögé a gyűrűm és nem kezdtem volna el keresgetni, nem találtam volna meg a négy évvel ezelőtti osztályképemet - ergó nem lett volna meg az a fantasztikus 10 percem a napomból, amit elnosztalgiáztam. Már ezért is megérte ma felkelni.
És mi lenne, ha nem léptem volna be sehova, és nem ismertem volna meg senki újat? Nos...ez a válasz még alakulóban van. Valamikor kiderül, hogy miért volt érdemes ismerkedni, vagy miért nem. Egyet tudok remélni - hogy pozitívan fogok csalódni. Úgy, hogy végre megkapjam, amit megérdemlek. A kapcsolatot.

lenni, vagy nem lenni? hülyének lenni...

Nem értem. Azt mondják, minél idősebb az ember, annál bölcsebb. Én nem ezt tapasztalom se magamon, se a barátaimon. Egyre naivabbak leszünk, egyre kevesebbet törődünk a másik érzésével. Egyre több figyelmet szentelünk a saját érzéseinkre és szükségleteinkre - s ahhoz, hogy ezeket megvalósítsuk, megalázzuk az embereket mások előtt. Sőt, még magunkat is.
A mai nap fő kérdése az volt, mi történt velem. Minek kellett megtörténnie ahhoz, hogy így viselkedjek? Meddig süllyedhetek még? Van egyáltalán vége ennek a sötét alagútnak, vagy csak egyre lejjebb csúszhatok az évek során? Nem bírom tartani a szám, elmondom a legnagyobb titkaimat, félelmeimet olyan embereknek, akikben nem kéne megbíznom. Igen, lehet, hogy alkoholos befolyásoltság alatt, de akkor is. Régen annyi minden gondot magamban tudtam tartani, a körülményektől függetlenül. Mi lett velem? Ennyire kétségbeesett lennék, hogy már nem számít, mit gondolnak? Mi lenne ez, kapuzárási pánik? Az, csak kicsit másabb értelemben. A közeljövő kapuzárási pánikja ez. Annyira, olyan keményen akarom a társaságot, a kölcsönös szerelmet, annyira keresem az igazit, hogy lassan mindenkit eltaszítok magam mellől, aki szóba jöhetne. Nekem senki sem tökéletes, aki meg mégis, az foglalt. Így én is elfoglalom magam mással. Vagy legfeljebb lejáratom magam, mint múlt éjjel. Hova gondolok? Egy lezárt ügyet miért kell újra felhasítanom? Miért kell olyanokat mondanom a másiknak, amit nem is gondolok komolyan? Csak a pillanat heve, valamivel le kellett kötnöm magam, hogy ne gondoljak folyton egy emberre. S íme, egy másik fiú itta meg ennek a levét - illetve az újra kialakulóban lévő barátságunk.
Gratulálok, Fruzsi. Minél öregebb vagy, annál ostobább. Mikor fog benőni a fejünk lágya? Mikor fogunk reálisan gondolkodni? Mikor fogunk leszállni a földre?
Talán akkor, ha túl tettük magunkat az élet nehéz megpróbáltatásain, tragédiáin. Ha végleg lezártuk a régi dolgokat, akkor.. Akkor belevághatunk az igazi életbe.

what am i supposed to do, when the best part of me was always you ?!

Hogy mit mondanék neked? A következőket.. :
Minden nap, amikor meglátlak, a gyomrom görcsbe rándul. Nem a jó fajta értelemben... a kín miatt. Minden alkalommal, amikor vele látlak, a szívem összeszorul. Azért, mert én is lehetnék az az ember, aki ott áll melletted és akit megölelsz. 
Azt gondolom, hogy örökké emlékezni fogsz rám, mert olyan dolog történt... Azt gondolom, egyszer még lesz közünk egymáshoz újra, de én mindig többet akarok majd. Úgy, mint most. 
Minden éjjel úgy fekszek le, hogy azt képzelem, mellettem vagy és átölelsz. Mindenhova úgy megyek, elképzelem milyen lenne, ha elkísérnél és fognád a kezem. Nem vagyok szerelmes, de csak egy kicsi kellene és az lennék. Talán mégis az vagyok, csak a régi énedbe. A mostanit nem ismerem, mert másnak adtad.. 
Én a lelkemet is odaadnám érted. Mindent megtennéd, veled öregednék meg, minden este veled aludnék, veled élnék. Az életed része akarok lenni, de te ezt megakadályoztad. Remélem örülsz neki, remélem jól döntöttél. Minden alkalommal, ha egyedül vagyok sírok miattad, és majd meghalok a szenvedéstől. Ezt tetted velem, ezt okoztad azzal, hogy nem engem választottál - pedig megtehetted volna. 
Ezt fogom mondani neki egy nap. Szerintem ez az alkalom nem sokára megtörténik. Szeretlek. Vagy szeretnélek, ha hagynád? Egyelőre csak szenvedek miattad...

♥

"A legtöbb szerelmi történet olyanokról szól, akik egymásba szeretnek. De mi van velünk, a többiekkel? Hol a mi történetünk? Azokról, akik magányosan szerelmesek. Mi vagyunk az egyoldalú vonzalmak áldozatai, mi vagyunk az elátkozott szerelmesek, a viszont nem szeretettek, a járóképes sebesültek, a fogyatékosok, akiknek nem jár remek parkolóhely."

"Tudom, hogy milyen, ha olyan kicsinek és jelentéktelennek érzed magad, amennyire csak lehet, és ez hogy tud fájni belül olyan helyeken, amikről nem is tudtál. És mindegy, hogy hányszor csinálsz új frizurát, vagy hányszor mész edzésre, vagy hány pohár Chardonnay-t iszol a barátnőiddel. Az ágyban minden éjjel aprólékosan végiggondolod, hogy mit rontottál el, vagy hogyan érthetted félre a dolgot, és hogy hihetted akár egy rövid percre is, hogy boldog voltál. És néha még meg is győzöd magad arról, hogy észhez tér, és becsönget hozzád. És ezek után, bármilyen sokáig is tartott, elmész egy új helyre, és akikkel találkozol, visszaadják az életkedved, és a lelked apró darabjai egyszer visszaállnak, és a zavaros idők, azok az esztendők, amik így elmentek, lassan kezdenek elmosódni!"