Változnak az idők, hihetetlen sebességgel. A sors 180 fokos fordulatot vett, és úgy gondolta, kijár nekem egy kis boldogság. Ezek szerint megérte kívánni minden egyes alkalommal, amikor lehetett. Megérte elfújni a szülinapi gyertyát, letörölni a könnyeket a legnagyobb fájdalmam közepette, remélni, könyörögni, várni... Lehet, hogy sokat vártam, de úgy érzem, ezért megérte. Bár még semmi sem biztos, érzem, hogy változom. Lecseréltem a rá emlékeztető csengőhangot, nem gondolkodok másokon, csak az új talán-on. Ha minden jól megy, pár alkalom, és nagyon boldog leszek - már rám férne, úgy érzem. Ő visszahozhatna a sötétségből, visszaadhatná az életet nekem.
Várlak, kedves. A tiéd vagyok!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése