Négy éjszaka alatt négy emberrel álmodtam. Mind a négy elérhetetlen - négy különböző ok miatt. Milyen meglepő, hogy én kavarodom bele ezekbe a szituációkba. Ha puskát tartanának a fejemhez, és választanom kéne, nem tudnám megmondani, ki legyen az.. De sajnos még arról sincs szó, hogy lehetne valakivel valami...
Két régi kapcsolat, és két új. Talán az újabbakba nem is lenne érdemes belekavarodni. Nagyon komoly barátságok szakadnának szét, és valaki rosszul járna mindkettőnél - lehet, hogy egy harmadik személy lenne az éppenséggel. Nem akarok megbántani senkit, visszaszorítok minden vágyat, hátha így megmenthetem a menthetőt...
A két régi.. Elég komoly dilemma. Ha reálisan akarnánk nézni a dolgokat, azt, aki háromszáz kilométerre van tőlem, elfelejthetem. Sőt, már "rég" elfelejtettem, ami azt illeti. Nem volt muszáj így cselekednem, én választottam ezt az utat. Végre, egyszer okos voltam, és az eszemre hallgattam. Megmentettem mindkettőnket a szenvedéstől.
És mi van a negyedik emberrel?
Az abszolút elérhetetlenség - és minél nehezebben kaphatnám meg, annál jobban akarom őt. Olyan, mint egy tiltott gyümölcs. Mindig is az lesz nekem. Ugranék érte rögtön, ha arról lenne szó. Megbocsájtanék neki mindent, elviselném, ha dobálgatna mint egy rongyot. Mindent... Ami elképzelhető az emberi agynak, mindent...
De mindez hiába. Mindegyikőjük hiába... Hiába beszélnek velem nap mint nap, hiába néznek rám vágyakozóan. Nem jutunk soha, sehova. Vagy ha mégis, akkor megint én vagyok az az ember, akit kihasználnak. Pedig én úgy tudnék szeretni!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése