human being

Az ember. Kis szó, nagy jelentéssel. Mindenkinek más jut az eszébe róla, mégis mindegyik ugyanazokat a dolgokat produkálja.
Tartózkodási hely: Bárhol, csak a fajtásaival együtt legyenek.
Táplálkozás: Más emberek magánügyei. 
Hobbi: Áskálódás.
Mindenki ilyen. Abból nyernek az emberek örömöt, hogy mást szétcsúszva látják. Csúnyán néznek a többiekre olyan dolgokért, amikben nem is biztosak, miközben rájuk is ugyanolyan rondán lehetne nézni - csak vannak, akik nem teszik meg. 
Hallanak egy foszlányt az udvaron vagy egy helyen ülve, és máris megörülnek. Pár információval lettek gazdagabbak, amik lehet, hogy nem is igazak. De miért is számítana az? Másokat beszélnek ki, hogy a saját problémájukkal addig se foglalkozzanak. Tönkretesznek életeket poénból és jót nevetnek mások kárán. 
Ha most azt gondolod, te nem ilyen vagy, szégyelld el magad és gondold újra. Hányszor néztél flegmán akár ismerősre, akár ismeretlenre csak úgy? Hány alkalommal mentél oda a barátodhoz azzal a kezdéssel, hogy: "Képzeld..!" vagy "Hallottad..?" Hányszor nézted a mocskos facebook adatlapját valakinek csak azért, hogy megnézd kivel van kapcsolatban, aztán pedig kiröhögd azt? 
Mindenki a saját biztonságát akarja megteremteni, mindenkinek saját maga az első. Nem foglalkozva olyan következményekkel, amik mással történhetnek. 
Ez nem állati ösztön, ez emberi hulladék. Milliószor jobbak nálunk az állatok. Talán azért, mert ők nem beszélnek. Ezerszer könnyebb az életük, nem fáj a foguk más örömére, nem eszi meg őket a zöld szemű szörny belülről.
Ezek vagyunk mi, emberek. Lehetnénk intelligensek, bátrak és nagylelkűek. Ezeket a lehetőségeket eldobtuk magunktól, és a rossz irányba haladunk évszázadok óta. Minél okosabbak lehetnénk, annál primitívebbek leszünk. És te sem vagy kivétel, én sem vagyok, senki sem lesz... 
A  legborzasztóbb dolog az egészben pedig az, hogy mikor te próbálnál a jó útra térni, mindig lesz valaki undorító ember a közelben, aki megakadályozza azt...