Megfogja a kezem, rám mosolyog, ad egy puszit és elindulunk. Ülünk egymást mellett a buszon, még mindig fogja a kezem, majd átölel. Így maradunk sok ideig, érzem mámorító illatát. Hazaérkezünk, majd lefekszünk az ágyban. Néz, játszadozik a hajammal, és megcsókol. Már rögtön tudom, hogy szeretem. Kicsordul egy könnycsepp a szememből, ő letörli és sóhajt egyet. Nem kellenek szavak, hogy megértsem, félt engem. Bebújunk a takaró alá, majd egy idő után elalszunk. Aztán csak arra eszmélünk, reggel van. Lezuhanyzok, s mikor végzek ő kint vár engem egy csésze kávéval. Együtt kezdjük ezt a reggelünket is. Tudom, hogy szeret, látom a szemeiből, a mozdulataiból, a cselekvéseiből. Elindulunk az iskolába - újra fogja a kezem. Út közben összefutunk az ismerősökkel, akik mind mosolyognak, mikor meglátnak minket. Mindannyian örülnek - örülnek, hogy örülünk. Majd bent, a termek közt elválnak útjaink, hogy aztán délután újra egymáséi lehessünk.
Csak egy ilyen napra vágyom vele.. Akár csak egyetlen egyre, az is jobb lenne a semminél!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése