én vagyok a mellékszereplő az élet filmjében

Én vagyok az. Én vagyok az, aki a háttérből figyeli a happy endet. Én vagyok az, aki segít másoknak a boldog befejezésben. Én vagyok az, aki minden este könnyeivel alszik el puha ágyában. Az, aki megkapta mások helyett az összes rosszat, az, aki elköveti mindenki helyet a hibákat. Én vagyok az, aki változásra vágyik, de nem kapja meg. Nem úgy, mint Hamupipőke a tündértől. Nem úgy, mint Ariel a gonosz boszorkánytól. Én nem találkozom repülő tündérekkel, vagy víz alatt élő teremtményekkel. Az én filmem végén nem lesz vidám betétdal, az én filmemből nem fognak több kötetes könyvet írni. Én leszek az a könyv, ami félbe hagyva, porosodva áll a polc legmélyén. Amire majd több évtized múlva rátalálnak, elolvassák, és könnyeikkel küszködve keresik a következő oldalt a megoldásra, a boldogságra találva, de semmi. Nem lesz szép befejezés, hiába várják - hiába várom. Vagy az is lehet, hogy én is azt hiszem, mint a többi főszereplő. Hogy ő egy mellékszereplő, akinek takarítania kell a mostohaanyja után, vagy hogy egy palotába zárt lány, aki nem szabadulhat, hogy találkozhasson igaz szerelmével. Lehet hogy ez vagyok én. Lehet, hogy tényleg csak várnom kell, aztán fordul a kocka és én leszek a boldog főszereplő aki befejezéséhez vidám betétdalt írnak, és az, akiről azt hiszem az én filmem főszereplője, nos.. az lesz a pórul járt gonosz mellékszereplő.