Egyedül vagyok a házban, és a megasztárt nézem a tévében. Fergeteges szórakozás. Most tudatosult csak bennem, mennyire egyedül vagyok.
Senki se szól hozzám, senki se néz rám. Nem kérdezhetek senkitől, nem kaphatok válaszokat.
Magányos vagyok.. még mindig. Meddig lesz ez? Állandóan ez a kérdés jár a fejemben. Állandóan azt szeretném, hogy itt legyen velem. Hogy együtt nézzük a tévét, hogy együtt aludjunk este, hogy együtt menjünk az iskolába. Máris színesebb lenne az életem. A szürke és a fekete helyet kék, sárga, piros, rózsaszín, zöld, barna és lila színek pompáznának életemben. Mindent másképp látnék, mindent másképp éreznék. Nem hiányzik nekem a rózsaszín fátyol, én nem arra vágyom. Csak arra, hogy ha megkérdezik : hogy vagy? , végre szívem mélyéből, őszintén azt válaszolhatnám : jól !
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése