love?

Is there somebody, who still believes in love? - mindjárt Valentin nap. Fantasztikus ;D Annyira nem tud már érdekelni. Eléggé felesleges egy "ünnep". Felesleges pénzkidobás, áltatunk másokat, mennyire szeretjük őket. Nyálas. -blööö Annyira furcsa még mindig minden - tudom, hogy már unalmas ez a mondat... Azt hittem, egy dolgon kívül az életem újra a régi kerékvágásba áll vissza, és azon kívül minden jó lesz. De tévedtem. Jó, persze, ez nem olyan vészes, és ha jobban mgamba nézek, nem is bánt meg igazán... De mégse kellemes. Az a barátnőm, aki hat éve ismert, elárult. Nem egyszer, nem kétszer, háromszor. Többször nem fogok megbocsájtani neki. Azok, akik nem ismernek, előitéltettel vannak velem szemben - én ilyet sosem tudnék csinálni egy emberrel, nem tudom, mások hogyan képesek erre. Valahogy mindenkinek a terhére vagyok, úgy érzem. Mintha mindenki csak a háta tetejére kívánna, és ezért próbálom minél jobban meghúzni magam - az átlagosnál is jobban. Egyre többet vagyok otthon, egyedül, egyre jobban lefoglalom magam más hülyeséggel - pl. a tanulással. Ez az egy előnye van ennek. Nem vagyok szerelmes, nem, nem. Azért nem, mert tudom, hogy lehetetlen. Peti... az Peti, Laci meg köztem pedig 300 kilóméter van. Na meg a barátnője. Sokszor, mikor beszélek vele, úgy érzem, egyre közelebb kerülünk egymáshoz. (lelkileg, persze.) Egyre több dolgot mondunk el egymásnak, egyre fájdalmasabb a távolság. De vannak napok, amikor ez az egész érzés feloszlik, és helyette úgy megütném. Ha velem járna, és ilyeneket csinálna mellettem egy másik lánnyal... az nagyon nagy szemétség lenne. Szóval ez is az. Néha tényleg úgy érzem, jobb lenne ha nem szólnék bele az életébe. Sok remény nincs arra, hogy egyszer együtt legyünk, szóval minek húzni egymás agyát? Mondjuk könnyű ezt mondani, mikor nem beszélünk, de mikor igen, rögtön elfelejtem ezeket, és teljesen elvarázsol. Egyáltalán csoda, hogy tudok még érezni ~ néha, mikor egyedül vagyok, vagy nem zavar senki, elgondolkodom a dolgokon, és úgy érzem, mintha teljesen üres lennék, mintha nem lenne a régi énemből már semmi se meg. Ez nem valami jó... egyáltalán nem_ Ja és még valami. Szeretek másokkal foglalkozni, egyre többször. Az én gondjaimat nagy általánosságban már megse említem. Minek? :) Ha nem mondom, én se foglalkozom velük. [észrevétel: sokkal jobban tudok barátkozni a fiukkal... ehhh..] ~You touched my heart you touched my soul. You changed my life and all my goals...