i'm scared...

Félek, de mitől? Attól, hogy rosszabb lesz az életem? Nem valószínű. Nem tudok feloldódni, nem bírok huzamosabb ideig társaságban lenni. Hozzászoktam ahhoz, hogy minden nap délután kelek fel, aztán megnézek két filmet, és megint este, és én megint alszok... De tegnap elcipeltek bulizni. Jó hangulat, zene, tánc... És én egyszerűen nem tudtam élvezni egyiket sem. Mi a baj velem? Miért nem vagyok olyan, mint a többi, egyszerű ember? Miért nem lehet nekem is olyan életem? Még csak 16 évet éltem le, de máris olyan öregnek és fáradtnak érzem magam. Mintha hetven felett lennék. Kikészítenek az álmaim, a vágyaim, és azok a dolgok, amiket lehetetlen elérnem. Példának okáért Laci. Mindenki azt mondta, hagyam egy ideig, majd ha érdeklem, ő keresni fog. És nem keresett eddig. Pedig mindig is azt hajtogatta, hogy szeret, imád, és bármit megtenne, hogy együtt legyünk. Nem értem... Elfogott az alkohol mámora is. Nem szabadna, nem engedhetem meg magamnak, hogy ilyet tegyek, de akkor kikapcsol az agyam, és én élvezem - egy adott ideig, amíg teljesen ki nem készülök tőle. Kegyetlen. Most volt három hónapja, hogy elment. Megint sírtam, de csak azon az egy napon. És jól esett. Még mindig érzem, hogy itt van velem, és vigyáz rám. Tudom, hogy azért álmodtam azokat a dolgokat, amiket. Szeretem - de szeretném végre elengedni, hogy tiszta lappal, új, nyugodt életet kezdhessek, mert már nem bírom tovább. Nem tudok megnyílni. Pedig régen mindig megtudtam. Csak szeretni akarok valakit, aki fizikailag is megfelelő számomra, és nem bunkó... Lehetséges ez?