i don't understand.

Nem tudom, mi zajlik le bennem mostanában. Annyira össze-vissza van minden. Azt hittem, ismer Laci. Hisz már egy éve vagyunk úgy... ahogy. De mindig csak azt hallom tőle, mennyire sajnáltatom magam. Bármit mondok, annak hiszi. Inkább már megse szólalok, még a napjaimről sem beszélek, hisz ő annak veszi le azt is. Ezért se mondtam el neki, mi történt velem pár hónapja... Ki tudja, arra mit reagálna.. És nem vagyok kíváncsi rá, mert nem bírnám elviselni, ha az negatív lenne. Szerintem már le se fog jönni hozzám. Pedig úgy volt, Január 24.én idejön. Akkor leszünk hivatalosan is "egy évesek". És akkor lesz három hónapja, hogy megtörtént... Nagyon jól összefog jönni az a nap, már látom. Úgy érzem, ha nekem fontos valaki, meghallgatom, sőt, meg akarom hallgatni a bajait, vagy bármit.. De ő nem úgy gondolja, hanem rögtön az önsajnáltatás.. nevetséges. Pedig annyi minden mondani valóm lenne. Miért viselkedik velem egy hónapja így, hogy érezheti magát bűntudat nélkül úgy, hogy közben barátnője van... Borzalmas. Petivel kapcsolatban, azt hiszem, teljesen elfogadtam mostmár, ami történt. Persze, nem könnyű, és ha tehetném, bármit megtennék, hogy itt legyen - még ha nem is lennénk együtt, csak tudjam, hogy él. De nem lehet... De egy nap úgy is együtt leszünk. Már alig várom. Annyira furcsa, hogy igazából senki sem tudja, mit éreztem, és mit érzek most, milyen ez. Mondjuk nem is kívánnám senkinek, de így meg se tudom beszélni rendesen senkivel... És nem jó ha egy idő után magamban tartom. Annyira leírhatatlan ez az érzés, ez a folyamat. Teljesen sebezhető vagyok, és meg is teszik, hogy megsebezzenek... Laci is ezért csinálja azt szívbaj nélkül, amit. Legalább nem hazudik csak azért, mert fél hogy megbánt, amit most nem kéne... De nem tudom érte hibáztatni. Nem tudom az érzéseit megváltoztatni. Nem is akarom - hisz azért kedvelem, amilyen. Az már más kérdés, hogy én úgy érzem, ő már nem engem... De az érzelmeket nem lehet irányítani. Annyira erősnek érzem magam mostmár. Ha bármi bajom van, egy perc múlva rendbeszedem magam, és mintha egy csettintésre elmúlna minden. Büszke vagyok rá, sose voltam ilyen. - Talán ennek kellett történnie ahhoz, hogy az legyek, aki. Rajtam nem fog ki semmi olyan, hogy valaki veszekszik velem, pletykál, stb mostmár. :) Csak az a baj, hogy ahhoz, hogy elérd ezt az eredményt, ilyen súlyos dolognak kell történnie... Ami jó hír, hogy folytatom a könyvemet. Azt hiszem, épp ideje, hisz már rendbeszedtem magam annyira, hogy képes legyek rá. És örülök neki, mert még több új dolgot tudok bele írni, mivel új tapasztalatokat szereztem. Szóval, nem tudom, mit mondanék most magamról, ha egy hirtelen bemutatkozást kéne írnom. Szilágyi Fruzsi, boldog, egyedülálló, előtte az élet, a lehetőségek, és lelkileg egy megújult, erős ember ? Én ezt érzem, de ezt nem lehet eléggé szavakkal kifejezni. Ez a kép meg szilveszterkor készült. Látjátok a mosolyt az arcomon ? Nem erőltetett, és nincs semmilyen alkoholnak kihatva ;) Csak a természetesség, és ez ezután volt, miután bolgod új évet kívántam Petinek. És tudom, hogy érezte! :)