szabadság, szerelem... tücsök, köcsög!

Lehet, hogy az időjárás teszi, lehet, hogy a biológia, de egy biztos: Az emberek változnak. 
A csendesekből hangosak lettek, a kedvesekből szemetek, a jókból rosszak és a szerelmesekből magányosak. Ilyen ez az élet. Tehetünk mi a sors ellen? Nem igazán. Egyet nem értek, a jók miért vállnak rosszá. Miért van az, hogy van egy ember, akire büszke vagy, mert őszinte de mégis jószívű. Aztán durr, mint a villámcsapás, ő is egy arrogáns, bunkó, önző...férfi lesz. (De még milyen bunkó.) Aztán ott vannak a lányok. Vannak az okosak és az üresfejűek. Egyre több üresfejűvel találkozok. Nyávognak az utcán, a suliban, a buszon, a próbafülkékben, a kávézóban, a kocsmába, facebookon és egyéb közösségi oldalakon. Miért? Miért van az, hogy nekik osztani kell az eszüket, még ha azt sem tudják miről van szó? Még ott van a fenekén a tojáshéj, de ők aztán jobban tudják. Ez van, változnak a generációk. Lassan már minket is kitúrnak és átveszik az uralmat. (Ha egyáltalán van olyan... bár sok retardált azt hiszi van, és persze, hogy ők az uralkodók...) Lényeg ami lényeg, néhány ember elkeserítő tud lenni. Biztosan ti is találkoztatok már ilyenekkel. Sajnos nem tudunk velük mit csinálni, majd benő a fejük egy szép napon. Addig is foglalkoznom kéne a saját dolgaimmal. 
Mondjuk, hogy olyan munkára tehetek szert, amivel megalapozhatnám a következő 10 évemet. Elég nagy szó, az biztos. Csak pár emberen múlik, hogy megszavazzanak és én minden erőmmel azon leszek, hogy ez sikerüljön. 
Az iskola meg már megint egy más dolog... Nehéz, nehéz, kié nem az? De lehet, hogy mostanában túl lazára fogtuk magunkat. "Most lett vége az első félévnek!." "Még van négy hónap a suliból..!" Aha... aztán a következő, amin kapod magad az, hogy május van, és te még most kezdesz javítani... Na ez az a szint, amit nem szeretnék elérni.
Aztán még valami, a még mindig elérhetetlen. De valamiért úgy érzem, mindig az is marad. Kezdek teljesen belenyugodni, de úgyis változni fog még a véleményem, főleg ha egyszer még lesz közünk egymáshoz...(márpedig lesz!) Csak rossz ha velem szembe jön. Vagy amikor rám mosolyog... Vagy amikor hozzámért...Mindez vele kapcsolatosan történik, mégsem velem. Olyan furcsa. Itt van, egy karnyújtásnyira, mégsem érhetem el, mert valami (valaki?) mindig visszahúz. Hiányzik az illata, vagy az, amikor a fülembe suttog valami huncut dolgot. :} 
Ahogy már mondtam, ilyen ez az élet... Szenvedünk, de remélem megkapjuk majd a jutalmunkat. Ahogyan pedig egyik legdrágább barátnőmmel beszéltük:
                        - A mai nap tanulsága: **** elf*szosodott!
                        - **** meg énekel!!!