feltörő emlékzuhatag

Pár héttel ezelőtt csak egy hirtelen ötletnek tűnt. Tudtam, hogy jön a tavasz és felszedtem pár kilót télen. (Mert miért is ne?) Nem akartam így maradni, ezért én, a nagy "sportoló" elhatároztam hogy minden este futok a futógépen egy órát. Aha... Az egy órából először öt perc, majd tíz lett, a leghosszabb teljesítményem pedig három hét alatt húsz perc volt. Kivéve a mait. Ma valahogy más volt minden. Rossz volt a közérzetem, délután már sírtam is a semmiért. Elkezdtem futni, zene be. Direkt olyan számokat kerestem, amitől nem depressziózok. Sikerült. Egészen felpörögtem, nem fáradtam. A huszadik percnél megörültem, hogy még bírom, és abban a pillanatban a fejembe hasított egy emlék:
Nyári, forró éjszaka volt, két évvel ezelőtt. Már hajnali kettő lehetett de én fent voltam, mert vártam arra, hogy felhívjon. Aztán jött az sms és én megörültem: Itthon vagyok, hívhatsz! :) Tárcsáztam az otthoni telefonszámukat, kihasználva az éjszakai ingyen telefonálás lehetőségeit. Csörög egyszer, csörög kétszer...felveszi. Meghallottam a hangját és görcsbe ugrott a gyomrom. Ő köszönt majd ezzel egyidejűleg ásított is egy nagyot. 
- Nem zavarlak, ha fáradt vagy. - mondtam, de titokban reménykedtem hogy nem rakja le.
- Jaj, dehogy! - ez az! - Csak most futottam másfél órát és kicsit kimerített. - másfél óra... röhögtem magamban. Vízilabdás, jellemző... 
- Nem tudom elképzelni, hogy tudsz ennyit futni - mondtam szkeptikusan. 
- Egyszerű. Csak gondolj bele. Hajnal van, sehol senki az utcán, az időjárás pont megfelelő. Fülhallgató bedug és csak a gondolataidra koncentrálsz. Ilyenkor tisztul ki a legjobban a fejed.
- Ma mire gondoltál? - kérdeztem.
- Rád. - felelte. Az orrom alatt mosolyogtam. - Egyszer elfoglak cipelni magammal, majd meglátod, teljesen felfrissülsz.
- Ne hülyülj... én meg a futás az utolsó két dolog, ami összepasszolhat. - nevettem. 
- Dehogy is! Amúgy meg, addig foglak nyúzni ezzel amíg el nem jössz velem. A másik dolog pedig, amit még elfelejtettem említeni, az utána a zuhany. Rohadt jó érzés annyi futás után a felmelegedett testedet a hideg víz alá rakni. Khm... és ha te is futsz velem, utána még jobb lenne. - mondta. Hallottam, hogy halkan nevetgél, ami boldoggá tett. 
Még három órát beszéltünk telefonon, minden témát kimerítve... De most nem az volt a lényeg, hanem a futás. Újra visszatértem a jelenbe és észrevettem, hogy már fél óránál tartok. Nem tudtam megállni, már csak miatta sem. A düh és a fájdalom vitt előre, és két óra múlva álltam le. Nem voltam fáradt, csak a mellkasomban tört össze újra és újra valami. Megint... Beszaladtam a fürdőszobába, ledobtam az összes ruhámat egy pillanat alatt és beálltam a hideg zuhany alá. Mennyei volt, nem hazudott. Még jobb lett volna, ha ő is velem van. Összezuhantam és elkezdtem sírni. Megint feljött, de most sok idő telt el az utolsó alkalom óta. Hiányzik nagyon. Ott, a zuhanyzóban ülve minden emlékem feltört róla, a legrosszabbak is. Az is, amikor a füvön feküdtünk együtt és az, amikor ő feküdt a koporsóban. Minden emlék feljött, és meggyötört. Még most is sírok. Pedig ez egy órája volt. Állandóan hiányzik nekem az életemből, de most még egy picivel jobban. Megváltoztatta az életem, mindenféle értelemben. Megtudtam mik az igazán fontos dolgok az életben. Megtanultam, hogyan szeressek valakit  félelem nélkül. Megtudtam, milyen az igazi szerelem. Megtudtam, milyen az igazi fájdalom. Olyan fájdalom, amibe nem tudsz belehalni, de bele akarsz, mert nem bírod. Nem az, amikor otthagy a volt barátod, vagy nem néz rád egy barátnőd többet. 
Mi az a két dolog, ami neked eszedbe jut, ha azt mondják, gondolj egy jó és egy rossz emlékre? 
Jó: megismertelek Rossz: örökre elveszítettelek.... Ezt már nem lehet visszacsinálni.