A hűvös padló közepén feküdtem. Nem néztem semmit, csak bámultam magam elé, és vártam a megváltást. Mély levegőt vettem, majd kifújtam. Behunytam szemeimet, és azt kívántam, bárcsak itt feküdne most velem. Nem sírtam, nem fájt, egyszerűen csak hiányzott. Hiányzott, mint az összes nap összes percében. Azt se tudom már, mi vezetett ideáig. Még előttem vannak a jelenetek. 
Szeptember van, ismét új embereket ismerek meg. - pozitív.
Szeptember vége van, valakinek odaadtam valamit, amit már nem kaphatok vissza. - negatív,
Október, az év legrosszabb hónapja. Meghalt a szerelmem, valami összetört bennem. - negatív.
és a képkiesés... 
Április van, a szülinapom. Süt a nap, egyre vidámabbak az emberek.. ideje összeszednek magam, elengedni vígaszt adó barátom, az alkoholt, és elengedni őt is, hogy végleg megpihenjen. És megtettem, minden erőmet összeszedve.
Május, a -kétely, hogy visszaesek - hónapja. Meghalt a kutyám, vele együtt eltávozott egy igaz barátom.
Június, a felüdülés. A szabadság illata, az utolsó napok az iskolában és az érzés, hogy végre újra élek, mennyei.
Július, az elhidegülés ideje. Irányt váltottam, megfogadtam, hogy nem sírok többet. És nem is... meghalt még egy szeretett kisállatom, és nem sírtam. Nem gondoltam rá, nem figyeltem rá, hideg maradtam, és azt hittem, ez befog válni másnál is. Tévedtem. Csak rosszabb lett, mikor feltört a szerelmem hiánya. Borzalmas éjszakám volt akkor. És újra talpra álltam. Csak a nyárnak éltem. Buli és barátok egymás hegyén hátán. Végre jól éreztem magam.
Most augusztus van. Még egy hónap... egy hónap, és újabb szenvedés. Alig várom. Egy hajnalig tartó buli után lefeküdtem a hűvös padlóra, és csak bámultam. Nem akartam egyedül lenni, őt akartam..Nem sírtam, nem fájt, egyszerűen csak hiányzott. Hiányzott, mint az összes nap összes percében. És ahogy átgondoltam, rájöttem, hogy jutottam ideáig. Úgy, hogy kicseszett velem az élet. Hiszen bárki megmondhatja.. talán az élet tényleg nem való mindenkinek. de azért jó volt egy órát azon a padlón feküdni...