500 days summer

Na jó. Nem 500 nap, csak 77... Túl kevés, túl hamar elszállt. Túl sok dolog volt, és túl kicsi volt az idő, amibe beletuszkolhattuk volna lehetőségeink ezreit. És már vége, nincs több lehetőség. A nyár is megsiratta végzetét, hűvös szellők keringenek felettünk. Mintha csak a halál dalát játszanák. A nyár halálát..Olyan volt ez, mint egy tökéletes nyár - hazudtam, nem tökéletes, mert semmi se az. De nem volt vele bajom, úgy volt jó, ahogy. A napsütés, a barátok, a reggelig tartó bulizás. Érezni, ahogy a zene átitat és libabőrös leszel. Ahogy rád folyik a hideg sör egy tikkasztó napon. Ahogyan nézed a napfelkeltét a barátaiddal, vagy hogy ülsz a buszon több órán át, és várod a találkozást egy másik helyen, egy régi jó baráttal. Az utazások, a fürdőzések, a kocsmázások, az esti séták, a hajnali filmnézések, az itthon töltött lány partik. Minden.. minden olyan gyönyörű volt. Románcok és szerelmek, szakítások és újra kezdések. Nevetések és sírások, ölelések és pofonok.. ez volt a mi nyarunk.. És még sok vár ránk, rengeteg! De egyelőre? Készülök a holnapi első napra az iskolában, és sírásra görbül a szám... Annyira nem akarom !