it starts with a picture, it ends with a touch

kedd, augusztus 10, 2010

Alakzatok, kiabálások, üvegek koccanása. Az alkohol hatása alatt vagyok, a világ szétcsúszik körülöttem. Alakzatok, kiabálások, üvegek koccanása. Felállnék, de nincs erőm. Fel kell állnom, el kell mondanom neki. Neki kezdek, megremeg a lábam és visszaülök. Nem látom hol van, nem vagyok képes kivenni az alakját. Csak a sok foltot látom körülöttem. Nagy levegőt veszek, elindulok előre. A cigaretta füst szétárad testemen, szám száraz. De nem állhatok meg, mert beszélnem kell vele, meg kell nyugtatnom, hogy szeretem. Valaki a kezembe nyom egy feles poharat. Az alkohol illata árad ki belőle. Bátornak kell lennem, megiszom. Fintorgok, bár már ízeket nem érzek, és tovább megyek. És akkor meglátom. Ott ül egy asztalnál, nevet a barátaival s mikor megfordul és rám néz, a mosolya lehervad. Bámul, már-már zavarba ejtően és lehunyja szemeit. A bátorságom amit eddig összeszedtem, elillan. Kezdek rosszul lenni, minden forog körülöttem. Megtámaszkodom az asztalba, és lehajtom fejem. Aztán egy kéz megfogja vállamat. -Minden rendben? -Semmi sincs rendben. - válaszolom, de nem tudom, kinek. Majd felnézek, és látom, hogy ő az. Féltő kék szemeivel rám néz és csókot nyom homlokomra. -És mi a bajod? - kérdezi -Te. - mondom. Elhallgat, csak úgy, mint a zene a zenegépben, a kiabálások, és a zaj a fejemben. Síri csönd van. -Azt hittem, inkább te lehetnél az én bajom. -Az a bajom, hogy én vagyok a tiéd. Felhajtja fejemet, és megcsókol. A zaj a fejemben újra beindul, libabőrös leszek, szédülök. És végül kimondja azt a mondatot, amitől a legjobban féltem: -Boldog egy évet, drágám! És eltűnik... Mintha köddé vált volna, már nem volt ott. Körbenézek, hátha meglátom, de csak azt veszem észre, hogy mindenki engem néz. Közelednek felém az emberek ijedt arccal. Nem tudom, mi ennek az oka, nem tudom mi rosszat tettem. Valaki a kezembe nyomja a tiszta vizet egy pohárban. Megiszom, és leülök. Az az ember le gugol elém, és megkérdezi: -Jól vagy? Én csak bólogatok. -Kivel beszéltél? - kérdezi -Vele..-mondom -Azt hittem, már túl vagy rajta. -Megbocsájtott nekem, megint összejöttünk. - mosolygok és érzem hogy kezdek józanodni. Ő lesápad, és borzalmasan néz rám. -De hiszen ő egy éve meghalt. - suttogja És ezzel a mondattal összetört bennem újra egy világ...

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése