szép befejezése volt e napnak.

Kirobbantam az ágyból még az ébresztő előtt. Kimentem a konyhába, csináltam egy jó erős kávét, és bent ragadtam a zuhanyban egy órára. Olyan meleg éjszaka után, mint amilyen mostanában van, jól esett. Összepakoltam, felvettem fürdőruhámat, és elindultam. Negyed tizenegy, és a hőség kibírhatatlan. Felültem a csodálatos légkondis buszra, és élveztem a napsütést. Talán még egy kicsit mosolyogtam is magamban. Felszállt egy fiú a buszra. Ő elöl állt, én hátul ültem. Feltűnt, hogy sok ideje néz. Ez még jobban megmosolyogtatott. Helyes volt, aranyosnak tűnt, hát miért is ne néznék vissza rá? Jó kedvem volt, minden rendben volt... Aztán ő egy pillanatra lenézett a földre, és én lefagytam. Megláttam benne ŐT... Őt, akit már sosem kaphatok meg, mert végleg elment. Annyira hasonlított az arckifejezése annak az ismereten fiúnak hozzá. Olyan volt, mintha még élne, mintha ott lett volna velem, egy buszon. A mosolyom szempillantás alatt eltűnt, arcom sápadt lett. A szívem egyre gyorsabban dobogott, és nem tudtam, mihez kezdjek. Úgy éreztem magam, mint egy darab kő, aki beragadt valahova, és egyre csak fogva tartja az a valami... Kínzó volt az a fájdalom, ami végigsöpört bennem ebben az egy percben. A fiúnak feltűnt, hogy valami nincs rendjén, ezért másfelé nézett, én pedig csak bámultam magam elé. És a fogadalmam elszállt azzal a könnycseppel, amit akkor megejtettem. Csak sírtam, és sírtam és egyre csak jobban, megállás nélkül... Annyira hiányzik, annyira hihetetlenül, hogy azt el sem lehet mondani. Annyira várnám azt, még most is, egy év után, hogy felhívjon, vagy írjon smst, vagy hogy a vele megbeszélt helyen találkozzunk, vagy hogy együtt menjünk az unokatestvéreim szülinapjára... Sose lesz többet ilyen, sose látom többet ezeken a helyeken. Nem lehet szavakba önteni, mennyire hiányzik. És én már abban se bízhatok többet, hogy hátha összefutok vele az utcán... Soha többet nem fogom látni. Talán ezért volt hatással rám az az ismeretlen fiú, aki úgy nézett ki, mint ő? Talán... Nem lehet tudni. Aztán mire kiértem a strandra, teljesen elfelejtkeztem erről. Csak a víz, a napsütés, az izmos férfi testek, a szórakozás, a sör ivás, a fűben fekvés, és a napozás maradt meg ebből a napból. Úgy éreztem, a reggeli fél óra ellenére, csodálatos volt ez a nap.