don't cry.

Sírni szeretnék - nagyon sírni. Csak úgy, a semmiért. Kiadni magamból a dühöt, a fájdalmat, a fáradtságot, és aztán egy jót aludni, s majd felkelni valamikor, amikor kedvem tartja. Ha belegondolok, jó dolog sírni, nem? Megnyugtatás az ember lelkének, fizikailag is kiadjuk így a feszültséget magunkból. Azt mondják, a sírás a szomorúság jelképe - szerintem meg nem csak azé. - a fájdalomé - a haragé - a megbántásé - a kárörömé - a félelemé - a csalódásé - a fáradságé - a boldogságé - a szereteté... csupa-csupa -é betűs dolog. Annak a jele, hogy tudunk érezni. Olyan ez, mint a nevetés. Csak az emberek az ellentettjét látják benne. Mert ha valakit látunk nevetni, azt gondoljuk, boldog. De mi van, ha mégse? És ha egy embert sírni látunk, azt gondoljuk, szomorú. De mi van, ha mégse?? Az a mégse mindig ott volt, ott van, és ott lesz, ameddig élünk. Akármennyire is változik a világ, az emberek nem lesznek okosabbak és tisztelettudóbbak, intelligensebbek és hibáiból tanultak - teljesen mindegy, hányan vétenek el egy hibát, hányan bántanak meg valakit, hányan okoznak csalódást... mindig lesz valaki a jövőben, aki ugyanezeket megteszi majd - még ha már nem is fogunk élni - mert a hibáiból nem tanul az ember...