Nem mindegy, hogy félig tele van, vagy félig üres a poharunk. Nagyon is sokat számít, hogy egy dolog miatt csalódunk, vagy tanulunk belőle. Én eddig mindig a könnyebb utat választottam. A csalódást. És mi lett ennek a végeredménye? Nem sok jó.
Tegnap ismét sírhattam volna. Bőghettem volna itthon a párnámon, amíg el nem alszok. De nem ezt tettem. Elhangzott az a mondat, hogy "nekem ez így nem jó", felvettem azt a borzalmas álvigyort, megfordultam és ott hagytam. Ekkor kellett volna annak következnie, hogy mivel már nem lát, engedhetem a könnyeimnek, hogy kicsorduljanak. De nem tették. Mohón bennem maradtak, és a mosoly, majd a nevetés vette át a vezető helyet. S pár perc múlva azon kaptam magam, hogy meglepő módon vigyorgok a vakvilágba.
És hogy miért?
Mert az én dédelgetett poharam most nem félig üres volt, hanem félig teli.
egy plusz jel.
szerda, június 30, 2010
Nem mindegy, hogy félig tele van, vagy félig üres a poharunk. Nagyon is sokat számít, hogy egy dolog miatt csalódunk, vagy tanulunk belőle. Én eddig mindig a könnyebb utat választottam. A csalódást. És mi lett ennek a végeredménye? Nem sok jó.
Tegnap ismét sírhattam volna. Bőghettem volna itthon a párnámon, amíg el nem alszok. De nem ezt tettem. Elhangzott az a mondat, hogy "nekem ez így nem jó", felvettem azt a borzalmas álvigyort, megfordultam és ott hagytam. Ekkor kellett volna annak következnie, hogy mivel már nem lát, engedhetem a könnyeimnek, hogy kicsorduljanak. De nem tették. Mohón bennem maradtak, és a mosoly, majd a nevetés vette át a vezető helyet. S pár perc múlva azon kaptam magam, hogy meglepő módon vigyorgok a vakvilágba.
És hogy miért?
Mert az én dédelgetett poharam most nem félig üres volt, hanem félig teli.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése