Élnek az emberek. Rájöttem.
Csak ki kell mennem az utcára, és meglátom a napot. A melegséget, a fényt, az erőt adó nyarat. Már csak egy valami hiányzik... Az az élő ember, aki szeret.
És mi erre a válasz? Nincs olyan.. Hiába próbálkozok, hiába adok bele mindent, nincs. A napokban ismét kiderült, hogy csak kihasználásra vagyok elegendő...mint mindig.
Pedig örülnöm kéne! Itt a nyár, nem kell tanulni, előttünk lehetőségek ezrei. De mindez nem ér fel azzal, hogy szeret valaki...Legalábbis szerintem nem.
De holnap kiderül, ha beborul. Már pedig esőt mondanak. Holnap nincs menekvés, nincs kibújás a dolgok alól, csak a szomorú valóság, aminek már látom a végét:
egy tequila, két tequila, három, négy, öt...
sírás, ordibálás, harag, szomorúság, szenvedés, káosz.
Aztán másnap a szégyen, még több sírás, és a kínos beszélgetések.
Ismét...mint mindig, amikor megpróbálkoztam azzal, hogy szeressenek.
alive
csütörtök, június 17, 2010
Élnek az emberek. Rájöttem.
Csak ki kell mennem az utcára, és meglátom a napot. A melegséget, a fényt, az erőt adó nyarat. Már csak egy valami hiányzik... Az az élő ember, aki szeret.
És mi erre a válasz? Nincs olyan.. Hiába próbálkozok, hiába adok bele mindent, nincs. A napokban ismét kiderült, hogy csak kihasználásra vagyok elegendő...mint mindig.
Pedig örülnöm kéne! Itt a nyár, nem kell tanulni, előttünk lehetőségek ezrei. De mindez nem ér fel azzal, hogy szeret valaki...Legalábbis szerintem nem.
De holnap kiderül, ha beborul. Már pedig esőt mondanak. Holnap nincs menekvés, nincs kibújás a dolgok alól, csak a szomorú valóság, aminek már látom a végét:
egy tequila, két tequila, három, négy, öt...
sírás, ordibálás, harag, szomorúság, szenvedés, káosz.
Aztán másnap a szégyen, még több sírás, és a kínos beszélgetések.
Ismét...mint mindig, amikor megpróbálkoztam azzal, hogy szeressenek.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése