február 14.

Ma reggel nehezen keltem fel. Alig tudtam kipihenni a hétvégét. Kimásztam az ágyból, zuhanyoztam, megreggeliztem, kisminkeltem magam és kocsiba ültem. Egy kávé és az egyik legjobb barátom az iskolában, egy fizika óra majd egy matek, egy spanyol kellemes csalódás, és egy átlagos irodalom óra. Aztán fél füllel meghallottam azt, hogy "Valentin-nap". És leesett. Ma február tizennegyedike van, a szerelmesek napja, és én leszarom. De tényleg. Eszembe sem jutott, fel sem tűnt. Tudjátok milyen ez az érzés? Fergeteges! Hogy miért? Azért, mert én hülye azt hittem, kell ez az érzés. Az érzés, ami sok mindenkinek van. Hogy szerelmes, hogy boldog, hogy együtt alszanak és élnek valakivel. Nos... nekem ez nem kell. Nem az érzés kell, egy ember kell. De arra pedig felesleges gondolni, szóval mély levegő, szú-szá, és elfogadom hogy nem lehet. Így jött össze tehát, hogy nem érdekel a valentin-nap. És engem ez teljesen felvidít! :}